2024. január 17., szerda

Mese a gonosz Cosinusról

Egyszer volt, hol nem volt, még a koordináta rendszeren is túl, élt egy öreg háromszög. Annak volt három szöge: Alfonzó, Bétamás, és Gammatyi. Történt egyszer, egy napsugaras őszi délutánon, hogy az öreg háromszög magához hívatta fiait. "Drága szögeim! - kezdte az öreg háromszög - Én már nemsokára áttranszformálódom a nagy trigonometriába." - Ezzel sütött nekik egy-egy hamuban sült logaritmust, és útnak engedte őket. 


Mentek, mendegéltek, míg a hármas úthoz nem értek. Itt letelepedtek egy terebélyes tört alá, különböző előjelekből tüzet raktak, és egykedvűen integráltak. Amikor Gammatyi egy kis idő múlva leült falatozni, hirtelen elébe toppant a gonosz Cosinus, és kért a hamuban sült logaritmusból, mivel nem kapott, előrántotta a mínusz előjelét, és vívni kezdett. A gonosz Cosinus azonban nem tudott jól rendezni y-ra, dühbe gurult, és 0-ra redukálódott.

Amint Gammatyi ment tovább, meglátott egy gyönyörű kacsalábon forgó törtet. Felment a számlálójába, és megcsodálta a csodálatos egyenleteket és a ragyogó ismeretleneket. Gyönyörű sinusgörbén és brokát függvényeken járt. Még a zárójelek közé is bekukkantott. Hát uram fia! A gyökjel alatt ott feküdt Tangens megkötözve. Így szólt, amikor meglátta Gammatyit: " Látod fiam, a gonosz Cosinus elfoglalta az országomat, engem összekötözött, zárójelbe tett, és bedugott a gyökjel alá!" Ahogy ezt kimondta, berobogott Cosinus unokaöccse, a pozitív előjelű Szekáns.
Gammatyi sem volt rest, utánalopakodott, kihúzta mértani középarányosát, és lesújtott vele. A Szekáns elterült a földön, mire Gammatyi összekötözte, és gyököt vont belőle.
Tangens így szólt: "Amiért kiszabadítottál, neked adom fele királyságomat és három oldalamat." 

Gammatyi azt felelte: "Felséges királyom, sok nekem három oldal, hamar közömbösítenének engem. Inkább előhívom bátyáimat." 

Ezzel belefújt csodálatos sípjába, s nyomban megjelentek fivérei. Alfonzó Amáliát, Bétamás Beát, Gammatyi pedig Cecíliát választotta. Hét nap, hét éjjel folyt a négyzetre emelés, és a hatványozás. Az ifjú egyenletek boldogan aránylottak egymáshoz. 

Majd kis idő múltán létrehozták a legkissebb közös többszörösöket. Még most is boldogan keresik a legnagyobb közös osztót, ha addig nem egyszerűsítették egymást.

Rédling Márta
2015. 04.30.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése